Ahogy néztünk egymásra az Éden kellős közepén nevetéstől, szerelemtől csillogó szemekkel, meghallottam Magamban a halk Hangocskát.
Attól a naptól három hónapon át felkeltett a Hangocska éjszakánként, pont akkor, amikor a sötétség felcihelődött, és átadta helyét a világosságnak.
Pirkadat tündér minden hajnalban végigsimította a kertet, rám mosolygott, majd intett a napnak, és beleveszett a narancsos, bíbor fényárba.
Varázslat volt. Anyagi mivoltom csupán íródeák szerepében volt jelen.
Nem volt szükséges gondolkodnom, nem írtam vázlatot, nem gyűjtöttem anyagot…
A Hangocska diktált.
Sírtam, nevettem, s annyira szerettem, szerettem…
Az első pillanattól tudtam.
Ez nem az “én” könyvem. Nincs önös érdek.
A Létre Álmodás legfelsőbb szintjéről merült fel az anyagi világban, onnét ahol nincs kitalált sztori, sikertörténet, nincs manipulatív játék.
Szeretet IMPULZUS van. Varázslatos formula.
Csodálatos nyelvünk varázslata: Minden Lélek megtalálja a Mag(j)ához szóló Impulzust.
Mert az ébredés mindenkinek a Mag(j)a dolga.
Úgy a második vagy harmadik hajnalon mire elfoglaltam íródeák helyemet a kertre néző hatalmas üvegajtók előtt, Vöri a teremtett világ legjószívűbb macskája már várt rám:
- “Úgy írd ezt a könyvet, hogy a még meg nem született, édesanyja szíve alatt lüktető lélek, csak úgy mint az édesanyja karjaiban mosolygó kisded, és a porban játszó kisgyermek egyaránt megértse a varázslatot mint a magamfajta suhanc, az érett ember, vagy a hajlott korú bölcs.
Jó? - nézett rám kedvesen, majd kinyújtózott, és elegánsan beleugrott a felkelő nap aranyló sugaraiba pont ott, ahol kertem fái elérték az eget…
“ Amikor rájössz arra, hogy mekkora hazugságban éltél idáig, az első felindultságodból felnézve rendkívül nagy vehemenciával kezded áhítani, hogy a körülötted lévők is lássák, hallják, szimatolják, érezzék amit te.
Kézzel-lábbal igyekszel megértetni Magad, kimosni a port a szemükből, de sajnos rá kell jönnöd, hogy lehetetlen küldetés.
Mindenkinek magának kell rádöbbennie, észrevennie, ki is ő valójában.
Senkinek sincs jogosultsága felébreszteni a másikat bódultságából.
Persze impulzusokat lehet közvetíteni, de mindenkin magán múlik, hogy melyik zsebébe rakja.
A kert mindenki előtt nyitva áll, mindenki előtt aki úgy dönt készen áll, hogy belépjen.
Aki kész rá, ide is talál…”
( Bea B. Mr. Mici a világutazó macska kalandjai - Első könyv - Égig érő fák alatt )
