Nagysándor József honvéd tábornok a megyaszói katolikus templom sekrestyéjében magához rendelte egy öreghuszárát:
„– Jóska fiam, rég láttalak! – mondta immáron a huszárra nézve a tábornok, aki a régi szokásnak megfelelően tegezte az altisztet, hiába volt
nála jó pár évvel fi atalabb. Majd így folytatta: – Egy különleges ügyben kérettelek ide, mert ismerlek jól, még a Hannover huszárok közül, s tudom, te vagy az én emberem. Az a szégyen esett meg, hogy a muszkák elzsákmányolták egyik gyalogzászlóaljam Szűz Máriás, fehér alapon nemzeti színnel farkasfogazott zászlaját. Ilyen gyalázat még nem érte egyetlen alakulatomat sem.
A becsületünkön esett csorbát ki kell köszörülni. Különösen azért, mert – mint kémeim, füleim jelentették – a zászlót bitorló kozák szotnya ahová bevonul, ott fejjel lefelé fordítva beszúrja a földbe, mutatva, hogy legyőzettettünk.
Gúnyt űznek belőlünk. Ezt nem tűrhetjük, lobogónkat vissza kell szerezni! Azt azonban te is tudod, hogy ezért nem indíthatok támadást
Grabbe hadteste ellen. Nem kockáztathatom egy zászló miatt több száz honvéd életét.”
„Itt egy kis hatásszünetet tartott a tábornok, közben a huszár arcát fürkészte. Elégedetten nyugtázta magában, hogy az öreg – fáradtsága ellenére – feszes vigyázzban áll. Így hát a lényegre tért: – A becsületünket, a zászlót mindenképpen vissza kell szerezni a kozákoktól. Ezért hívattalak ide Jóska fiam.
Parancsba nem adhatom neked, de kérdem, mint régi elöljáród, hogy vállalod-e ezt a kockázatos küldetést? – Tábornok uram!
Mióta hazajöttünk Galíciából, mindvégig a hazáért harcoltam. Kardom a becsületem. Vállalom a megbízatást, ha az életembe kerül is!
– vágta rá határozottan Mészáros József, s katonásan összevágta csizmái sarkát, hogy csak úgy csattantak. – Nem csalódtam benned Jóska!”
S hogyan vélekedik a regényről Némethi Lajos, a BAZ megyei fejlesztési ügynökség nyugalmazott vezetője, költő:
Persze úgy könnyű, ha az embernek (újságíróként) évtizedek óta a betűvetés a kenyere – mondhatná bárki, de tudjuk: legföljebb csak összevethető, de nem összehasonlítható műfajokról van szó. Meg – természetesen – elengedhetetlen a művek tárgyának: a magyar történelmi múltnak szakszerű ismerete; és még „természetesebben” a témák iránti olthatatlan vonzalom.
Mi is még? Igen: szerelem 6 és hűség az otthoni tájhoz… Hogyan szoktuk ezt másképpen mondani?
A szűkebb pátriához. Lokálpatriótaként.
Ha a felsorolt jellemzőket (szempontokat) összeadjuk, akkor máris kezünkben a vezérfonal (vagy kulcs) a szerző és műveinek megismeréséhez, megértéséhez.
Nem véletlen hát témaválasztása: a tatárjárás, a kurucvilág, majd az 1848-1849-es szabadságharc Borsod-Abaúj-Zemplénhez kötődő eseményei.
Epizódok, melyekben (mint cseppben a tenger) bennük a fősodor: a történések valóban nagy történelmi eseményei is.
Tények és fikció, de ez utóbbi akár „így is történhetett volna”, olvasva az egyes műveket.
Mint ahogyan a jelen kötetet is. Mely miről is szól?
A hazát, a becsületet, az összetartozást szimbolizáló zászló visszaszerzéséről, akkor, amikor a győzelemre már nincs remény,
de önbecsülésünk megtartásához szükséges, az utánunk jövő nemzedékeknek pedig kötelező üzenet: mi is „megcselekedtük, amit megkövetelt a haza”.
Akár az életünk kockáztatásával, vagy annak árán is.”
