„Eljött a döntő nap, amelyen két óriási sereg mérte össze erejét, kísértette szerencséjét. Az Úr 1241. évének április 12-éje volt.
A hajnali köd jótékony, langyos paplanja már kezdett szakadozni a Sajó ártere fölött, s a párán áttörő első napsugarak melegét a
hátán érezve ébredezett Tormás.
A vitéz Kálmán herceg seregéhez tartozott, tisztségét nézve István lovag fegyverhordozója.
Egy termetes tölgy töve mellett, a füvön feküdt, a süppedő láp egy kis szárazulatán, amelyet a külvilágtól óvón eltakart a sűrű sás és nád.
Ennek köszönhette, hogy még él.
Ahogy tisztult a feje, úgy jutottak el hozzá a külvilág zajai.
Mindössze néhány száz méterre volt az országúttól, ahonnan paták dobogását, lovak nyerítését halhatta, néha pedig ismeretlen nyelvű
hangfoszlányokat hozott a szél. Éjszaka heves csatát vívtak a Sajó fölött átívelő egyetlen kőhídért – a tatárral”- kezdődik a regény, majd folytatódik a szereplők,
a szituáció és a helyszín bemutatásával: „A lustán kanyargó folyó lejjebb és feljebb kényelmesen terült el a sík vidéken.
A híd két oldalán még az utat is kikövezték, mint a rómaiak egykoron, hogy a rendszeresen visszatérő áradások ne tegyenek kárt benne.
Ugrin érsek – aki inkább volt katona, mint egyházi személy – István vezetésével erős őrséget rendelt ide, azzal a szigorú paranccsal,
hogyha cserkélő tatárok jönnek felderítésbe, akkor még a zempléni oldalon verjék vissza őket, ne tudják kifürkészni a magyarokat.
Ha pedig nagy erővel támadnak, akkor szükség szerint meghátrálhatnak a borsodi partra, de azonnal küldjenek hírnököt a táborba,
hogy kivonulhasson az érsek és Kálmán herceg serege a mongol visszaverésére”
A regény a Muhi és a Borsodi földvár (ma: Edelény) közti térségben és a csata idején, illetve az azt követő néhány napban játszódik.
Mi a véleménye az alkotásról a történésznek? „Érdekes és izgalmas történelmi kisregényt tarthat kezében az érdeklődő, egy olyan írást,
amely visszarepít bennünket a múltba, a tatárjárás viharos és kegyetlen időszakába.
A történész végzettségű író tollát ezúttal egy fikció megírásának szándéka vezérelte: akár így is történhetett, akár ez is megeshetett!
Írói fantáziájának teret engedve egy könnyen olvasható, lebilincselő történetet tár elénk, amelynek segítségével bepillantást nyerhetünk eleink
hétköznapjaiba egy olyan korszakban, amikor a lét és a nemlét kérdései valóban a véres és kegyetlen valóságot jelentették.
A könyv filmszerűen meséli el a történetet: miközben megelevenednek előttünk a szereplők, az arcok és elvarázsolnak a színes leírások, bepillantást
nyerünk a középkori hétköznapokba, megismerhetjük az akkori viselkedési szokásokat”
Garadnai Zoltán, történész, Magyar Nemzeti Levéltár.
